Van remény!

“Van, aki kocsmák szerint tájékozódik, van, aki kórházak szerint…” – életem párja jellemezte így betegségem hosszú szakaszát, amikor sorra látogattam Magyarország jeles egészségügyi intézményeit, gyógyulásban reménykedve.

1953-ban születtem, az első hólyaghurutomat 10 éves kislányként kaptam. Ez a pécsi klinikán különböző antibiotikumok hatására elmúlt. Az ezután következő, 20 éves koromig tartó egészséges időszaknak egy petefészekciszta vetett véget.

A sor folytatódott a szülésem után is, először epehólyag-gyulladással, majd 28 évesen egy krónikus arcüreggyulladással.

Addig is gyötörtek néha hosszan tartó torokgyulladások, amelyeket csak a legszélesebb spektrumú antibiotikumokkal lehetett visszaszorítani, de ettől kezdve telente a legkisebb huzat is ledöntött a lábamról. Felváltva lobbant be az arcüregem, és ért utol a petefészek-, ill. hüvelygyulladás. Nem unatkoztam.

Persze szívesen töltöttem volna mással az időt, mint arcüregöblítéssel a kórházban, vagy a bélflórámat tönkretevő, emésztési panaszokat okozó gyógyszerek évekig tartó szedésével. Az arcüreggyulladás miatt állandósultak hallászavaraim is. Az orvosok emellett orrsövényműtétet javasoltak.

1991-ben komoly szemléletváltáson mentem keresztül, az agykontroll-, majd a reikitanfolyam elvégzése mellett sokat olvastam a természetes gyógymódokról, jógázni kezdtem, így a hasi légzéssel enyhíteni tudtam fájdalmaimat. Azonban a tünetek maradtak. A 90-es évek végére már olyan gyenge voltam, hogy képtelen voltam társadalmi életet élni. Különböző kórházak, nőgyógyászati, ill. fül-orr-gégészeti magánrendelők állandó vendége voltam, sikertelenül.

2001 nyarán édesanyám hívta fel a figyelmemet a Medic Poliklinikára, ahol holisztikus szemlélettel, különböző szakterületek bekapcsolásával és a Voll-féle, az elektroakupunktúra elvén működő diagnosztikai módszer segítségével a szervezet energetikai helyzetéről teljes térképet adva a legmakacsabb krónikus, ismeretlen eredetű betegségekkel veszik fel a harcot. Magamhoz vettem leleteimet…

A klinikán az első állapotfelmérő belgyógyászati vizsgálat után a Voll-diagnosztika segítségével engem is “feltérképeztek”, Chlamydiát, Micoplazmát, Helicobactert, Ureoplazmát és még egy sor “hordozható”, de “el is távolítható” baktériumot állapítottak meg nálam. Nem hagyták ennyiben, elküldtek hasi ultrahangra, fogászatra, valamint az orvoscsapat füll-orr-gégészéhez is, aki megnyugtatott, nincs szükség orrsövényműtétre. Állandó garatkezeléskúrában részesültem. A fogaim rendben voltak, mert én már eltávolíttattam a káros amalgámtöméseimet.

Elkezdtem szedni a személyre szabott homeopátiás szereimet. Türelemre intettek, kezdeti tünetfelerősödésre hívták fel a figyelmemet, ami meg is történt a kúra elején. Nem hagytam abba, minden előírást betartottam, sőt étrend-kiegészítőket, a colon-hidroterápiát és a talpmasszázst is beiktattam a kezelésbe. A valódi állapotváltozást a homeopátiás szerek és a garatkezelések hozták el számomra.

Visszanyertem a hallásomat. Hétről hétre jobban éreztem magam, már az első kúra végén egyértelműen javultam. Négy hónap után teljesen tünetmentessé váltam. Nem voltak többé fájdalmaim, elmúlt az arcüreggyulladásom és a petefészek- gyulladás is. Ennek ellenére folytattuk. Biztosra akartam menni, hisz jó pár évem ráment a betegeskedésre, s ez elszánttá tett.

Minden kontrollvizsgálaton részt vettem, két évvel az után is, hogy 2002 telén gyógyultnak nyilváníttattam. A kötelező egy-két évenkénti visszamérésen kívül “kitiltottak” a klinikáról. Ma már tudom, a betegségeknek lelki okai vannak, s ez az én esetemben is így volt. Hiszek abban, hogy az ember életében is, szervezetében is minden mindennel összefügg, és hogy türelemmel, kitartással és odafigyeléssel hegyek mozgathatók el.

Szeretném, ha Önök is elhinnék ezt saját magukról! Erre én vagyok a legjobb példa. Meggyógyultam, s most már nincs szükségem a lelki problémáimat betegségekben feldolgozni. És tényleg… újabban észrevettem, ha el akarok jutni valahová, kórház nélkül is odatalálok…

Sok szeretettel,
Koltainé Vaskúti Erzsébet
Szőke Orsolya (szerk.)