Volt, nincs herpesz

Kedves gyógyulni vágyók!

Kis dolog is okozhat nagy gondot, még egy olyan kicsi is, mint egy herpeszvírus! Ha hiszik, ha nem, hosszú időre megkeserítheti az ember egész életét! Így történt ez velem is, bár komolyabb betegségeim nem voltak, mégis több mint húsz évig küszködtem a szájherpesszel, más néven a herpes labialisszal, amely a gimnáziumi éveim alatt kezdődött.

Először egy vesegyulladással „indítottam a gimiben”, a herpesz csak utána alakult ki, és lett állandó „vendégemmé”, de akkor még természetesen nem gondoltam, hogy a szervezetemben a két dolog összefügghet.

Párom politikai tevékenysége folytán gyakran került sor az életemben nyilvános közszolgálati tevékenységre, többek között a Virágos Magyarországért mozgalom, illetve a Speciális Olimpia védnökeként, és nemcsak a herpesszel járó fájdalmak, hanem az esztétikai hátrányok is megnehezítették a munkámat.

Rendszeresen jártam háziorvoshoz a problémámmal, és különböző tüneti szereket kaptam, herpesz elleni kenőccsel a táskámban jártam-keltem.

És nemcsak az volt kellemetlen, hogy csúnya volt, hanem állandóan viszketett, kisebesedett, és időközönként nagyon hosszú ideig is eltartott, míg végül vissza lehetett szorítani ideiglenesen. Megtanultam tehát együtt élni vele, és uralhatóvá tenni.

Mivel alapvetően optimista vagyok, igyekeztem pozitívan felfogni a dolgot: „Az legyen a legnagyobb bajom, hogy néha herpeszem van!” A váratlan fordulat akkor következett be, amikor 1996-ban a Speciális Olimpia egy rendezvényén találkoztam dr. Kecskés Gabriellával, a Medic Poliklinika ügyvezető igazgatójával, hiszen a klinika is támogatja munkájával a Speciális Olimpiát. A doktornő és orvoscsapata a krónikus betegeken segít már jó ideje, és nagyon szép eredményeket ér el az allergiások gyógyítása terén.

Elmondta nekem, hogy a klinikán holisztikus szemléletű gyógyítás folyik, vagyis hogy nem csupán a betegséget, hanem az egész embert veszik figyelembe, testi-lelki valójában, és hogy a beteg szervezetében minden mindennel összefügg, tehát a betegségek mélyben rejlő okaira kell rávilágítani, nemcsak „kenegetni” a sebeket, ami az én esetemben szó szerint is igaz volt. Nehezebben tudtam azonban azt elfogadni, hogy esetleg a herpeszemnek lelki összefüggései is lehetnek, hiszen sosem erős stresszhatás következményeként jött elő, inkább a nem megfelelő táplálkozási időszakokban.

Matematikatanárként alapvetően az empirikus, azaz a megtapasztaláson és bizonyíthatóságon alapuló utat tartom számomra járhatónak, mégis elmentem egy vizsgálatra 1998-ban, amely egy a Voll-féle elektroakupunktúrán alapuló diagnosztikai felmérés volt, és teljes energetikai térképet adott a szervezetem állapotáról. Meglepődtem, amikor a doktornő a számomra ismeretlen és idegennek tűnő műszer segítségével megállapította korábbi vesegyulladásomat, amit nem is említettem, sőt azt is, hogy a fogaim sincsenek tökéletes állapotban, legalábbis energetikailag.

Ez is igaz volt. Be kellett látnom, hogy nem „tenyérjóslásról” van, szó, hanem konkrét tényekről. Az orvoscsapat tüzetes belgyógyászati kivizsgálásban részesített, ugyanis új szemlélettel közelítették meg a betegségemet, mely szerint a herpeszvírus csak egy nyilvános tünete a szervezetemben zajló folyamatoknak, azaz az immungyengeségnek, amelyet többek között a gócos fogak, illetve a veseproblémám is okozott.

A fogászaton eltávolították az egyik gyökércsúcson levő cisztámat, illetve biológiai fogászattal kiküszöbölték az energetikai „zűrzavart”, majd fél éven keresztül állandó garatkezelésben részesültem, ugyanis a klinikán dolgozó orvoscsapat egyik „vesszőparipája”, hogy az immungyengeség egyik legalapvetőbb okozója az emésztés mellett az ormelléküregek, illetve a garat, mint esetleges góc a szervezetben. Ezen kívül megkaptam a személyre szabott homeopátiás- izopátiás kúrámat.

Dacára a ténynek, hogy a homeopátia kezdetben felerősíti a tüneteket, én semmi ilyesmit nem tapasztaltam, és már az első kúra után érezhető volt a javulás. A második kúra végére, azaz mindössze fél évre az első vizsgálatra teljesen tünetmentes lettem, ennek ellenére kaptam még némi immunerősítőt. Azóta sem volt herpeszem, pedig ennek már nyolc éve! Természetesen nem érzem komoly hiányát! És ez ügyben azóta sem jártam a klinikán, pedig megkértek, azért menjek vissza néha kontrollvizsgálatra.

Nagyon sok rászoruló gyermek számít a támogatásunkra akár a Speciális Olimpián, akár más szervezetekben, és éppen ezért tartom fontosnak, hogy most már teljes erőbedobással csinálhatom azt, amit a legjobban szeretek. Jó tudni, hogy bár a saját egészségemről van szó, az nemcsak miattam fontos, hanem mások egészségéhez is hozzájárul, vagyis a dolog valahol körbemegy. Mint ahogy most ez a cikk is.

Remélem, hogy a saját történetemmel hozzájárulhatok ahhoz, hogy más krónikus vagy gyógyíthatatlannak tűnő betegségben szenvedőben is felkeltsem a reményt! Kitartás!

Sok szeretettel,
Kunczéné Fellegi Katalin
Szőke Orsolya (szerk.)