Dr. Prekopp Gábor - ekcéma
Vajon ki melyiket választaná? Jómagam az első mellett szavaznék, bár számomra ez a választás csak később vált világossá!
Dr. Prekopp Gábornak hívnak, 1956-os születésű vagyok, és ma már másodállásban a Medic Poliklinka urológusaként is dolgozom, amely intézménynek egyébiránt gyógyulásomat is köszönhetem. Ezért is fogalmaztam így, ugyanis nemcsak meggyógyultam ott, hanem idestova ma már hét éve én is hozzájárulok a hozzánk forduló betegek gyógyulásához. Bár gyerekkori betegségeim nem voltak, mégis jelentkezett nálam az allergiás hajlam, ugyanis fiatalként egy ideig allergiás voltam az eperre, ami igencsak nagy probléma volt, főleg a legcsodálatosabb nyári eperszezonban…
Egy baleset következtében pedig kiderült, a fenilbutazonnal sem „szeretjük egymást”. Ettől függetlenül azonban maximálisan egészségesnek mondhattam magam, egészen úgy 7 évvel ezelőttig! Akkor figyeltem fel rá, hogy a kezem a műtét előtti bemosakodásnál viszketni kezdett, kipirosodott és kiütések jelentek meg rajta, aminek először nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget, mert hol megjelentek a tünetek, hol nem.
Hát persze, az orvos is ember, és persze hajlamosak vagyunk rá mi is, hogy ne figyeljünk a saját „nyavalyáinkra”. Volt olyan időszak, amikor nem is jelentkeztek a kontaktdermatitises tünetek, azonban egy idő után olyannyira felerősödtek, hogy már nem tudtam azokat figyelmen kívül hagyni! Elsősorban a kézfejen és csuklón volt nagyon kellemetlen vörös, viszkető érzés, természetesen hol másutt, mint azokon a területeken, amikre a legnagyobb szükségem volt a műtétek végzésénél!? Egy idő után semmilyen vegyszert nem tudtam a műtéti bemosakodáshoz használni, a végén már szappant sem! Ekkor nagyon megijedtem!
Egy hivatásának élő operáló orvos számára a tény, hogy esetleg le kell tennie a szikét örökre, olyan, mintha egy festőnek megtiltanák, hogy fessen! Úgy éreztem, ezt nem hagyhatom ennyiben! Természetesen minden követ megmozgattam, bőrgyógyásztól bőrgyógyászig jártam, ahol a legkülönbözőbb kenőcsöket kaptam, szteroidokat, hámosítókat, azonban semmi sem használt! Annyira elhatalmasodott rajtam az allergia, hogy egy időben már a bevásárlásnál a műanyag szatyortól is allergiás tünetek léptek fel nálam, és ezért egy egész nyáron át vékony bőrkesztyűben jártam. Az összes laborvizsgálatomat megcsináltattam, de semmi kimutathatót nem találtak.
Szabadka gégész főorvosnő javasolta, hogy a Medic Poliklinikára jelentkezzek góckutatásra, illetve a Voll-féle elektroakupunktúrán és homeopátián alapuló, nagyon alapos vizsgálati és krónikus betegségeket kiválóan és eredményesen gyógyító módszerre. Akkor még semmit nem tudtam erről, de miután 10 különböző bőrgyógyász rendelőjében történő eredménytelen „kálvária” után a „próba, szerencse!” elvét követve bejelentkeztem egy vizsgálatra, először a klinika allergológusához, azután pedig Voll-vizsgálatra, amelynek segítségével a szervezetben lévő mélyebb összefüggéseket vizsgálva találják meg a betegség okait, a beteget, és nem a betegséget gyógyítva.
A klinika a többi rendelőintézettől, illetve természetgyógyászati rendelőtől eltérő szemlélettel működik, mely szerint igenis össze kell kapcsolni a hagyományos, morfológiai orvoslást az alternatív gyógyászattal, és a beteg végleges gyógyulása érdekében kell mindezt megtenni.
A holisztikus szemlélet szerint, amely alapvetően meghatározza a klinika működési elvét, az emberi szervezetben minden mindennel összefügg, mind kémiailag, mind energetikailag, fizikailag.
Az első fontos dolog, amire felhívták a figyelmemet, az a fogak összefüggése az allergiás tüneteimmel, és elmagyarázták, hogy energetikai zűrzavarral a számban nehezebb a gyógyulás, ezért kicseréltettem az amalgámtöméseimet. De már ennek megkezdése előtt, 2-3 héttel, miután megkaptam a személyre szabott homeopátiásizopátiás kúrámat, olyan drámai javulás következett be a kezeimen, hogy szinte alig hittem a szememnek. Alig lehetett a kezemre ismerni. Ennek ellenére becsületesen folytattam a kúrákat, és fél évre a kúrák megkezdése után már egyáltalán nem voltak tüneteim!
Alapvetően szkeptikus hozzáállásomon sokat változtatott az, hogy valóban alapos, orvosi szemlélettel találkoztam, ahol a gyógyítást komolyan veszik, és a beteg személye és helyzete dönti el, hogy milyen kezelésre van szükség, személyre szabottan, nem pedig a sok esetben a „földtől elrugaszkodott”, kizárólag természetgyógyászati módszereken és a hagyományos orvoslást figyelmen kívül hagyó szemlélettel „kezelgetve” a betegségeket!
Betartottam a szigorúan előírt kontrollvizsgálatokat, és addig-addig jártam vissza a klinikára, míg dr. Kecskés Gabriella megemlítette, hogy urológusként elkélne a segítségem az orvoscsapatban. Így történt, hogy végül „beálltam a csatasorba”! A klinikán való munka azonban „morálisan némileg ingataggá tett”, így sajnos az utóbbi időben „elblicceltem” a kontrollvizsgálatokat, talán főleg azért, mert karnyújtásnyira volt tőlem a lehetőség.
Pedig felhívták a figyelmemet a kétévenkénti kontrollvizsgálatok jelentőségére a már gyógyult páciensek számára, mivel az örökletes hajlamon már nem lehet utólag „génmanipulálni”, azonban a betegségnek egyáltalán nem kell megjelennie, sőt, a cél az, hogy egészségesen tartsunk, nem pedig, hogy „gyógyítgassunk”!
A régi kínai orvosok a páciens egészségesen tartásáért kaptak fizetést! Mivel a környezeti hajlamosító tényezők nem változnak körülöttünk, ha nem tartjuk be az „egészségmegtartó” előírásokat, újra megjelenhetnek a tünetek. Nálam is előjött az allergia, körülbelül négy évre a gyógyulásom után, bár közel sem olyan mértékben, mint azelőtt, hiszen nem szedtem semmit, és teljesen tünetmentes voltam. Újra elkezdtem a kúráimat, és szinte teljesen tünetmentes vagyok megint!
Nagyon jó érzés, hogy gyakorolhatom a hivatásomat, hogy teljes értékű életet élhetek, hogy egészséges vagyok! Egy orvos számára különösen fontos a beleérzés a betegek helyzetébe, ami azért, valljuk be, előfordul, hogy a nagy rohanásban nem történik meg mindig kellőképpen!
Hálás vagyok azért, hogy velem ez a betegség még jobban megértette, hogy mit is jelent betegnek lenni, és legfőképpen milyen felszabadító érzés a gyógyulás!
Kedves leendő gyógyult Sorstársak! Ne adják fel, megéri!
Üdvözlettel,
Dr. Prekopp Gábor
Szőke Orsolya (szerk.)