Eszem-iszom, dínom-dánom, nem bánomból lesz a bánom.” – tartja a kissé feledésbe merült népi mondás. Érdemes felidézni, hiszen a nyugati féltekén egyre többen, egyre fiatalabb korban élünk emésztési problémákkal, és azután “guttalax”- szal, no és aztán az újabbakkal és.

Rohantunkban elfelejtettük, hogy a táplálkozás az élet adta szükségletünk. Elfelejtettük azt is, hogy ételeinkből nyerjük szervezetünk építőköveit, a fehérjéket, szénhidrátokat, zsírokat, nyomelemeket, vitaminokat, ásványi anyagokat. Többek között a mondást is, mely szerint: “Az leszel, amit megeszel”.

Ehelyett inkább a kulináris élvezetek kerültek előtérbe, azt vesszük-esszük, mi szem-szájnak ingere. Inger pedig van bőven a nyugati féltekén! A nyugati embernek nem attól kell félnie, hogy éhen hal, hanem attól, hogy betegre eszi magát.

Éppen Amerikában és Németország nyugati felében a legtöbb az elhízott gyermek, a felnőttekről nem is beszélve. Tudjuk, hogy táplálékunkat környezetünkből vesszük, és ezek főként növényi, állati és ásványi eredetűek. Sajnos az iparilag fejlett országokban a környezet köztudottan szennyezett.

Ennek következtében a XXI. század emberének tápláléka már nem csak a szükséges, biológiailag fontos anyagokat tartalmazza, hanem minden mást is. A húsok révén anabolikus szteroid (táp), antibiotikum (kezelt állat); zöldségek, gyümölcsök révén különböző növényvédő szerek, ipari szennyeződés, tehát kemikália, mesterséges vegyi anyag, génmanipulált anyag, olykor sugárkezelt “élelem” kerül a szervezetünkbe.

Az élelmiszereink tartósítószereket, ételszínezékeket, ételadalékokat, állományjavítókat, ízfokozókat tartalmaznak. Sőt, van olyan ínycsiklandó finomság, amely természetes anyagoktól mentes. Olyan “eper”-aroma, amely 52 vegyületből áll, és “eprebb” ízű az epernél! Ide illik a bibliai figyelmeztetés: A “gonosz” sokszor a “jó” képében tündököl! Lehet ártalmas is, amely kívánatos és rettentően finom!

Megváltoztak az étkezési szokások. A jóléti társadalomban megnőtt a húsfogyasztás. A makrobiotika már régen nem létezik. Remélhetőleg újra “divatba jön”. Megváltoztak a tartósító eljárások: míg korábban a füstöt, sót, ecetet, cukrot használták erre a célra, tehát természetes anyagokat, ma már ez is mesterségesebb a mesterségesnél. A fejlett országok polgárainak asztalán megjelentek az egzotikus ételek. Éppen a piacgazdaság, az egyre nagyobb profit igénye az, amely az emberi táplálékból is “takarmányt” csinált! A jobb eladhatóság a FOGYASZTÁS érdekében.

A másik ok pedig az egyre növekvő számú emberiség energiával és élelemmel való ellátása okozta aggodalom. Erich Fromm szerint is: a Föld el tudja tartani minden lakóját, de nem tudja eltartani minden telhetetlenjét! Nem lehet csodálkozni azon, hogy e megnövekedett teherrel szemben, amely az emberi szervezetet ma éri, az ember, mint biológiai lény, nem képes megbirkózni. Immunrendszere felmondja a szolgálatot. Lásd allergia, autoimmun-betegségek, krónikus betegségek egyre fiatalabb korban!

A tudományos kutatásoknak köszönhetően már ismert az emésztőrendszer, legfőképpen a belek nyálkahártyájának immunológiai szerepe. A belek nyálkahártyája (a GALT), hasonlóan a légutakéhoz és egyéb nyálkahártyákéhoz, lymphoid szövete révén többek között a szervezet fontos immmunszerve.

A ma emberének bélflórája előbbi felsorolt hatások következtében megváltozott, a sok mesterséges kemikália, antibiotikum tönkretette azt.

Az emberrel szimbiózisban élő mikrobákra pedig szükség van, mert részben az emésztést segítik, részben megakadályozzák a kórokozókkárokozók (baktériumok, gombák, vírusok, prionok, egysejtűek, bélférgek) belekben való megtelepedését.

Mit tehetünk mi, egyszerű földi halandók saját magunk egészsége érdekében? Hacsak lehet, nem vegyszerezett, nem tartósított, természetes alapon előállított élelmiszereket fogyasszunk, kerüljük a tartósítószereket, ételszínezékeket, adalékanyagokat, és kerüljük a “finomabbnál finomabb”, tápérték nélküli “fogyasztandókat”.

A normál bélflóra helyreállítása elengedhetetlenül fontos. Ez történhet colon-hidroterápiával (a belek átmosásával), béltisztítással, böjttel, majd a szükséges, nem kórokozó baktériumoknak bejuttatásával (pl. acidophylus).

Elengedhetetlenül fontos azonban azon kémiai, fizikai és mikrobeális (baktérium, vírus, gomba stb.) ágensek feltárása a bélflórában, amelyek az emésztőrendszert terhelik. Bárki bármit mondhat, igenis fontos szerepet játszik a Candida albicans gomba, a Helicobakter és a “hűtőszekrényéra” gombája, a listeria (Listeria Monocytogenes), ami pedig leginkább a hűtőszekrényben hosszan “tartósított” tejtermékekből kerül a szervezetünkbe, és végzi ügyesen romboló munkáját, amely legújabb ismereteink szerint többek között a Colitis ulcerosa kialakulásában is szerepet játszhat.

Vigyázni kell azonban, hogy a “listeria” se váljon korunk “hisztériájává”, mint ahogyan annak idején a Candida, vagy akár most a madárinfluenza, noha mindegyik valós veszély, de azt tudnunk kell, hogy akármelyik mikrobával szemben is a felvértezett ember, azaz az erős immunrendszerű, semmilyen vitaminban és ásványianyag- hiányban nem szenvedő, testileg-lelkileg erős ember még a lepra baktériumának is ellenáll.

A Voll-féle módszerrel (EAV-módszer, Elektroakupunktur nach Voll, elektroakupunktúra), a holisztikus szemlélettel nemcsak feltárhatók ezek a kis “gonosztevők”, ill. a szervezetet terhelő vegyszerek, méreganyagok, éppúgy, ahogy a szervezet sugárterhelése, energiablokkjai, gócai, hanem a gyógyulást hozó homeopátiás-izopátiás szerek segítségével (melyek energetikailag, informatikailag hatnak) kivezethetők a szervezetből, helyreállítva ezzel a bélflóra egyensúlyát, az immunrendszer erejét, az energetikai egyensúlyt.

Immár 28 év tapasztalata alapján kijelenthetem, hogy dacára a környezeti tényezőknek, dacára az örökletes hajlamnak, a nyugati hagyományos és az alternatív gyógymódok együttesen eredményre vezetnek, a “civilizációs”-környezeti ártalmak ellenére a mai ember is tehet egészségéért, megfelelő táplálkozással, a bélflóra megfelelő helyreállításával, a megfelelő biofizikai-energetikai módszer kiválasztásával és alkalmazásával, azaz:

Önnek nem kell együtt élnie sem betegségeivel, sem pedig a környezete “kínálta” adottságokkal, hiszen ha belülről, az embertől, vagyis a kisebb egységből a nagyobb felé haladva kezdjük a munkát, a “mikrokozmoszból” lehet, hogy egyszer majd eljutunk a “makrokozmosz” felé, közösen!

Ehhez kívánunk nagyon sok kitartást, erőt, és legfőképpen egészséget!

Sok szeretettel,
Dr. Kecskés Gabriella