Hajkoronánk a legfőbb ékességeink közé tartozik! Megjelenésünk, öltözködésünk, hajviseletünk tükrözi és egyben befolyásolja is belső világunkat, lelkiállapotunkat. Azonban figyelni kell arra, hogy ne csupán megjelenésünkre gondoljunk aggódva, ha tele lesz a kád hajmosás után a hajszálainkkal, vagy ha netán foltos hajhullást észlelünk. Ilyen esetben ugyanis valami nincs rendben szervezetünkben.

Természetesen nem minden hajhullás nevezhető kórosnak, pl. az sem, ha tavasszal erősebb hajvesztést észlelünk, mivel ezért az ilyenkor fokozottabban működő pajzsmirigy a felelős. Szintén nem kóros jelenség az „erősebbik nem” boltíves, illetve „pilises” hajvesztése a fejtetőn, ez mindössze azt mutatja: kellő mennyiségű tesztoszteronjuk (férfi nemi hormonjuk) jelenlétére hajhagymáik az általánosnál talán kicsit érzékenyebbek. Az ilyen típusú hajhullást akár férfiasságuk jelének is tekinthetik.

Milyen esetben nevezhető kórosnak a hajhullás?

Ha marokszámra hullik, ha foltokban hullik, ha minősége, tapintása, fénye megváltozik. Nőknél rendellenesnek tekinthető az is, ha hajhatáruk nem egyenes, ha boltívessé válik.

Ilyen esetben nemcsak a hajhullást kell megakadályozni különböző szerekkel, hanem ki kell deríteni a mélyebb okokat a szervezetben. Fokozottabb hajhullást eredményezhet a nyomelemhiány, pl. a vashiány, az A- és E-vitamin hiánya, a kéntartalmú esszenciális aminosavak hiánya. Ennek veszélye elsősorban a nem megfelelően táplálkozókat, a fogyókúrázókat, a dohányosokat fenyegeti. Sajnos a mai ember bélnyálkahártyája környezetünk kémiailag terhelt állapota miatt általában károsodott, bélflórája megváltozott – ez pedig lehetővé teszi a kórokozó mikrobák megtelepedését. Mindezek komoly egészségügyi gondot okozhatnak.

A dohányzás, a drogok és a gyógyszerek toxikus hatása mellett utóbbi csoportból külön kiemelendők a bétablokkolók, a fogamzásgátlók, melyek szintén fokozott hajhullást eredményeznek. A hajápolóban használt vegyületek ugyan nem toxikus anyagok, azonban „nyakló nélküli” alkalmazásuk nem egészséges. A hajhullásnak hormonális okai is lehetnek, például a pajzsmirigy csökkent és túlzott működése egyaránt kiválthatja.

A férfi nemi hormon, a tesztoszteron a nők szervezetében is termelődik, és a hormonháztartás rendellenessége esetén akár diffúz, akár lokális hajhullást eredményezhet – leggyakrabban a középkorú, illetve a klimax időszakában lévő nőknél. A stressz, a lelki megrázkódtatás, a depresszió is hirtelen őszülést, hajhullást okozhat. Ilyenkor a hajhagymák vérellátása szenved kárt, az erek összehúzódása miatt.

Az okok felderítéséhez minden esetben góckutatást kell végezni. A góc akkor alakul ki a szervezetben, ha egy mikroba (gomba, vírus, baktérium, egysejtű) okozta helyi gyulladást a szervezetünk legyőzni nem, csak lokalizálni képes.

A leggyakoribbak a fogászati gócok, de gócként nagy szerepet játszhat az orrgarat, elsősorban az arcüreg, valamint a tünetet nem adó epehólyag-gyulladás is. A góckutatás, majd a góctalanítás elengedhetetlenül fontos kóros hajhullás esetén.

A pontos felderítő munkát szolgálja a biofizikát a medicinába integráló Voll-féle számítógépes diagnosztikai eljárás, amellyel kimutatható, hol, milyen mikroba információját viszi a szervezet, mi okozza a gócot, mely anyagok (például: samponok, hajápoló szerek, lakkok, dezodorok) és ételek „szövetbarátok” a vizsgált személy számára. Maga a vizsgálat a páciens számára gyors, kényelmes és fájdalommentes.

A hajhullás okának megállapítását követően az egyénre szóló homeopátiás, kineziológiai, allopátiás vagy éppen lokális kezelés, azaz a terápiás javaslat meghatározása következik, a beteg állapotának, betegsége súlyosságának függvényében.

Könnyen belátható, a kóros hajhullás nem pusztán esztétikai, „felületi” probléma. Vegyük komolyan! Ne várjuk meg az általa jelzett rendellenesség, betegség kialakulását, esetleg súlyosbodását, hiszen kezünkben a megoldás, melynek révén nem csupán szebbé, hanem egészségesebbé is válhatunk, kívül-belül!

Dr. Kecskés Gabriella